A fa nock elkészítéséhez kell egy cseppnyi kézügyesség és néhány eszköz.
Rotring ceruza
Tolómérő
Fűrészlap
Nyers vesszőtest
A nyers vesző KB 82 cm. Nekünk a húzáshosszunkra kell levágni, így nincs sok kísérleti lehetőségünk.
A vesző testet rögzítsük le, úgy hogy ne mozdulhasson el.
Először ki kell jelölni a nock méretét, fel kell rajzolni a vesző test végére.
Szálirány
A nock irányát figyelmesen kell kiválasztani. Nem lehet száll irányú, mert akkor a vessző könnyen repedhet. Szálirányra merőlegesen kell felrajzolni a méreteket.
A vessző szélétől 3mm-re húzunk egy vékony vonalat. Vele párhuzamosan a másik szélétől szintén 3mm-re húzunk egy másik vonalat. (Itt jön jól a tolómérő.)
Egy fűrészlappal óvatosan vágjunk be KB 1cm mélyen mind két 3mm-es jelölésnél. Ha kialakítottuk a nockot tűreszelőkkel a belsejét reszeljük simára, de vigyázzunk, hogy a falat ne vékonyítsuk el. Majd finom smirglivel csiszoljuk le a belső falat. A külső éleket szintén tűreszelővel egy kicsit gömbölyítsük le. Majd az egész nock részt csiszoljuk le finoman. Végeit kívülről esetleg le is csaphatjuk, de ezt is csak érzéssel.
Sajnos azt tapasztaltam, hogy bármilyen finoman is vágom ki a nock-ot néha elreped a vessző. Ezt úgy kerülöm el, hogy a fa testet a nock mélysége alatt szigetelőszalaggal összefogatom. De ez sem garancia az elrepedés ellen.
Újításként kipróbáltam, hogy a nock belső felének a tetejét egy kicsit lecsaptam. Ez elősegíti a vessző gyorsabb betöltését. A vessző könnyebben ráhelyezhető az idegre.
Ajándékba kaptam a könyvet. Először félretette, majd elolvasom. Egy délután elővettem, és egyhuzamban végig olvastam. Ajánlom mindenkinek, aki most ismerkedik az íjászattal, de ajánlom olyanoknak is akik már régebben gyakorolják az íj feszítést.
Írók : Horváth Zsolt
Mátyás – Kulcsár Éva
Mátyás Szabolcs.
kiadás: 2009
Először kezdem a negatívumokkal, hogy utána dicsérhessem.
Nekem egy kicsit magyarkodóra sikerült, és talán 100 év múlva nem fogják tudni, hogy a benne szereplő politikus ki is volt, és mit is csinált. (legalább is remélem J)
A másik problémám, hogy említenek benne egy magyar hadvezért ”és itt jegyezném meg, hogy tényleg nem tudtam róla” akiről szinte semmit nem írnak le a könyvben, csak annyit írnak, hogy létezett. Ezt a hiányt megpróbálom pótolni és erre a weblapra feltenni.
Ennyit a negatívumokról többet a legnagyobb rosszindulattal sem tudnék írni.
Szóval. A könyv letehetetlen. Csak úgy érdemes elkezdeni, hogy van egy szabad délután illetve a napi programot lemondani. Van benne könyvjelző, de feleselgessen. Úgy sem használja az ember.
A könyv nagyvonalakban leírja az íj történelmét. Nem részletekbe menő, de ad alapot a többi fejezethez.
A következő fejezetben kapunk egy áttekintést, hogy mi is az amit a kezünkben tartunk íjászkodáskor. A fa szerkezetétől a idegig mindent elmagyaráz. Felhasznált anyagokat anyag tulajdonságokat. Bár itt jegyezném meg, hogy már próbáltam keresni az íjak csoportosítását mindenfelé, és mindenhol azt találtam, hogy nagyon sokrétűsége miatt ez nehéz feladat. A könyv vállalkozik rá. Saját elhatározásom, hogy én is megpróbálom, és alapul e könyvet veszem. Szerintem az itt leírt csoportok lefedik az íjakat, de talán lehet még árnyalni rajta. Gondolom ez a könyv terjedelme miatt is van, de hát így szépen elrendezi, és áttekinthető.
Az utolsó fejezetben hasznos tanácsokkal látnak el minket. Az első íj vásárlásának nehézségeitől az ajzáson át az első lövésig. A végén található egy egyszerű, ám kezdéskor hasznos kislexikon.
Összefoglalva csak ennyit: OLVASD EL ÉRDEMES.
A könyv nagyon sok segítséget nyújt. E weblap tovább fejlesztéséhez is felhasználom ötleteit, de egy kicsit próbálom bővíteni. A negatívumoknál említett történelmi személy Bulcsú horka. Kutatok utána, és kutatás közben érdekes dolgokat fedezek fel. Kassai Lajos szerint az íjászat elsajátítása KB 10 év. Ha jól vettem ki szavaik nem csak a lovas, de a talpas íjászatról is beszélt. E könyv állítása szerint az íj használat a magyar vérében van. És érdekes, hogy mind a kettő igaz. Még emlékszem, hogy az első olyan lövés, amikor egyáltalán a táblát eltaláltam milyen gyorsan eljött. Érzem, hogy a tudatos íj használatkor milyen nehéz eltalálni a céltábla közepét, de azt is érzem, hogy amikor a veszőm a cél közepébe fúródik milyen könnyed, szinte öntudatlanul lövök. Mik ezek, ha nem a gének. Félreértés elkerülése véget elmondanám, hogy én nem szeretek magyarkodni, nem az én stílusom, én csak egy érzést írok le, de micsodaérzést. 2009 szeptemberében kezdtem az íjfeszítést, de az óta nem telik el, nap, hogy valami módon ne foglalkoznék az íjászattal, ha másként nem gondolatban.
Egy kicsit elkalandoztam, de valahogy idekívánkozott e könyv végére.
Eddig a vesszőimet nem festettem, lakkoztam, semmilyen bevonattal nem láttam el. De történt valami, ami miatt rájöttem, hogy szükséges bevonni a vesszőt.
Az egyik versenyen bemelegítéskor mind az öt vesszőm ellőttem. Húzáskor én húztam a táblából a vesszőket. A sajátjaimat is odaadattam valakink, aki szépen letette a fűbe. A harmatos, vizes fűben a vesszők megszívták magukat. Sajnos ez azt eredményezte, hogy először a vesszők nehezebbek voltak a megszokottnál, majd ahogy száradtak egyre könnyebbek lettek. Természetesen a száradás vesszőnként eltért. Nem állítom, hogy hatalmas problémákat okozott, de éreztem a vesszőkön, hogy valami nincs rendben.
Ekkor jött az ötlet, hogy valamivel be kell festeni. Szerencsére kaptam segítséget festőtől is. A gond, hogy a vessző ne veszítse el a rugalmasságát, és a súlya sem változhat sokat. Az eredeti vesszőm súlya 26g volt. Festve 32g lett. Még mindig könnyebb, mint a boltban kapható azonos méretű vesszők.
Igazából nem is festés lett a megoldása. Ha nem áztatás. Úgy látszik, hogy a lenolajkence, ami beválik. De nem akarok senkit tévútra vinni, így inkább a kísérletezést ajánlom. Még én is kipróbálok 1-2 anyagot.
Én úgy csinálom, hogy fogtam egy 22 mm átmérőjű csövet, és ledugóztam az egyik végét. A dugót bármelyik boltban meglehet kapnia hol fűtés szerelvénnyel foglalkoznak.
A cső hossza megegyezik a nyers vessző hosszával, 80 cm.
CSő
Dugó a cső aljára
Ha ez megvan már nincs egyéb teendőnk, mint feltölteni a csövet a választott festékanyaggal. Én 24 órát hagyom ázni a testet. A festő ismerősöm szerint KB 1mm mélyen hatol be a vessző anyagába a festék.
KB 48 óra száradás kell neki. Legalább is én ennyit hagyom lógni, így szépen lecsöpög, és megszárad. A végén kapunk egy sima felületet a vesző testen.
Természetesen a veszőt készre vágva, field számára kihegyezve, és a nock kivágása után áztatom.
A nockot nem áztatom be (fa nock). A műanyag nock esetén azt is kihegyezem. Száradás után a ragasztók úgyan olyan jól megfogják a hegyet, és a tollakat.
Azért a nyers vesző méretét vettem a cső hosszának, mert a vesszőtestről különböző szennyeződések vállnak le, és így van az alján egy kis hely, ahol leülepedhet.
Göb a vessző íjon való elhelyezkedését segíti elő. Nem a célzást. Lényege, hogy a vessző mindig ugyanoda kerüljön az idegen.
Az idegre felrakni nagyon egyszerű. Rátesszük a vesszőt az íjra. Figyelünk, hogy mindig ugyan ott fogjuk az íjat. Az idegen a vessző derékszöget zárjón be. Jelöljük be az idegen, hogy hova esik a nock. Majd egy fogóval nyomjuk rá a göböt. Vannak, speciális fogok is, de megteszi a kombinátfogó is.
A göb két féleképpen helyezhető el. Tehetjük a veszőt a göb alá, fölé. A vessző elhelyezkedését a göb felhelyezése előtt kell eldönteni. Ha utána váltunk az nagy pontatlanságot okoz.
Egy nagyon hasznos segítség, bár vannak hátrányai is.
Az íjat mindig ugyan úgy kell fogni. A megfelelő fogásban sokat segíthet a bandázs. Könnyebb a fogást megismételni, ha a bandázshoz viszonyítunk. Ha másképpen tartjuk az íjat pontatlan lesz a lövés. Még akkor is eltérhet a vessző, ha az íjat másképpen szorítjuk.
Ennek ellenére nagyon hasznos dolog, érdemes begyakorolni a fogás.
Persze vannak más megoldások is mint a fém göb. Egyszerű szalag is helyettesítheti, de ezek elcsúszhatnak.
A göböt nem szabad az új idegre egyből rátenni. Minden ideg nyúlik. Így használjuk egy darabig, és utána rakjuk rá. Addig egy jelölés is megteszi.