Ősi íjászat művészete a ZEN egyszerűségével.

Egyáltalán nem vagyok járatos a Kyudaóban. Olvastam egy könyvet, ami nagyon megfogott.

Címe : ZEN – Az íjászat művészete – Kyudo

Az író leírást készített a Kyudo-val való ismerkedéséről. Fejezetről fejezetre haladva az úton amit bejárt.

Igazán nehéz írni a könyvről. Európai számára, (vagy itt csak magamról beszélek?) sok minden nehezen érthető.

De gyanítom, hogy az író számára sem volt minden világos, mert bizonyos részeket nem fejt ki.

PL a Mester beszél az íjász a vesző és a cél kapcsolatáról, mely számára egy és ugyan az (Itt egy kicsit elvesztettem a fonalat).

Magáról a íjászatról keveset ír az író. Az íjászat lélektana, a fő témája. De ez is igen érdekes olvasmány. Bepillantás egy más kultúrába, és egy számunkra idegen, de nagy íjásztudás rejtelmeibe.

Érdekes volt olvasni, hogy számukra nem a cél eltalálása a lényeg, hanem a lövés tökéletes kivitelezése. A Mester sokszor a táblára sem tekint. Szerintük a tökéletes kivitelezés megával hozza a pontos találatot is (Valószínűleg igaza is van).

Elég részleteses foglakozik a légzéstechnikával. Kezdő íjászként ez így könyvből olvasva is nagyon hasznos, és jó leírás.

Összefoglalva: Aki egy kicsit érdeklődik más nemzetek íjásztudása iránt, vagy érdekli a ZEN, azoknak tudom ajánlani a könyvet. Nem egy szórakoztató esti olvasmány. Többszöri figyelmes olvasást igényel, de megéri.

V.4.0

A magyar harcművészet

Honfoglaló őseink hadi szervezetéről, harcmodoráról, felszereléséről a kortárs bizánci és német feljegyzésekből kapunk autentikus információt. A magyarokról általánosságban így írtak: „Egy fejedelem alatt élnek, ki kemény fegyelemben tartja őket. E nép a bajt, fáradságot nemesen tűri, a hideget és meleget kiállja, s a szükségbeli fogyatkozást, mint pusztanép fel sem veszi. Karddal, íjjal és kopjával fegyverkeznek. Fürkészők és szándékaikat rejtegetők. Ügyesen kilesik a kedvező alkalmakat, és ellenségeiket nem annyira karjukkal és haderejükkel igyekeznek leverni, mint inkább csel, rajtaütés és a szükségesekben való megszorítás útján.”

A korabeli magyar hadviselés fő taktikai elemei a tudatos és alapos felderítés, a kezdeményező szellem, az ellenség megtévesztése, a tervszerűen végrehajtott taktikai visszavonulás és a váratlan rajtaütés voltak.

Sok gondot fordítottak rá, hogy gyakorolják magukat a lóhátról való nyilazásban is. Nagy csapat ló követte őket, részint táplálékul, részint pedig a lóváltás révén a menetteljesítmény fokozása végett. Az ellenséget az ütközetek előtt mindenhol a magyar fürkészők csoportja kísérte, általában nem kerültek velük harcérintkezésbe, de egy pillanatra sem tévesztették őket szem elöl. Nem körülárkolt táborban táboroztak, mint a rómaiak (bizánciak), hanem a háború napjáig nemzetségek és törzsek szerint szétszéledve legeltették lovaikat télen-nyáron. Örseiket messzire, sűrűn egymás mellé helyezték el, nehogy egykönnyen rajtaütés érje őket. A harcban, nem mint a rómaiak, három hadosztályban állnak csatarendbe, hanem különböző ezredekben, tömören összekötve egymással az ezredeket, melyeket csak kis közök választották el, hogy egyetlen csatasornak látszódjanak. A harcrend mélysége nagy, arcéle egyenes volt. E harcrendeken kívül, gyakran mögötte, tartalék haderőt állítottak fel. Feladata az ellenség figyelése volt, hogy mikor kell a harcoló sereg valamelyik részének segítségére sietni. Legjobban a távolból való harcot szerették és a cselvetést, az ellenség bekerítését, a színleges meghátrálást, a visszafordulást, az ellenfél csatarendjének megbontását. Amikor az ellenség menekült, kíméletlenül üldözték, amíg soraik teljesen fel nem bomlottak. Az egyedüli hatékony védekezés ellenük a várerősség volt, mivel a rendszeres ostromot gyalogság és ostromgépek hiányában nem kedvelték, ilyenkor kiéheztetéssel és a vár tüzes nyilakkal való felgyújtásával kísérleteztek.

A honszerző majd kalandozó magyar hadsereg kizárólag lovasságból állt. Felszerelése egységes, könnyű fegyverzet volt. Az ősmagyar lovas legfontosabb fegyvere az íj és a nyíl volt. Ez a „saggittae hungarorum”, ami Európát rettegésben tartotta, a kor leghatékonyabb fegyvere volt. Hordtávolsága az egykori európai íjaknak háromszorosa volt, a kezeléséhez legalább 10 évi, már a gyerekkorban kezdődő állandó gyakorlás volt szükséges, az idegenek, még ha kezükbe is kerül, nem sok hasznát vették, A harcos állandóan leeresztve, a derékszíjra csatolt bőrtokban hordta és csak a bevetés előtt ajzotta fel. Ezen kívül minden harcos rendelkezett még könnyű, hajlított szablyával és egy nehéz szekercével. Védelemre a sisak, az egymás mellé helyezett vasgyűrűkkel megerősített bőrvért és kerek kisalakú bőrpajzs szolgált. Harcfelszerelésükhöz tartozott még a vízen való átkelést elősegítő felfújható bőrtömlő, a jelzéshez szolgáló kürt és a csapattesteket (nemzetségeket) megkülönböztető kopjás zászló,

A X. századi magyarság harceljárásának legjellemzőbb vonása és ezúttal sikerük legbiztosabb alapja az íj mesteri használata volt. Ütközeteiknek a nyílharc annyira szükséges és nélkülözhetetlen velejárója volt, hogy támadást soha nem kezdtek, míg az íj a maga halálos aratását el nem végezte. Harceljárásukban két fő mozzanatot különböztetünk meg: a távol-harceszközökkel való előkészítést és a közelharcot. Ebben különbözött a magyarok harcmódja a nyugati harceljárástól. Mert míg a nyugati lovagok lebecsülték, sőt megvetették és így mellőztek a nyíl használatát, addig a magyarok harcászatában éppen ennek volt a döntő szerepe. Egy hátránya volt csak ennek a fegyvernek, használata az időjárás függvénye volt. Jól tudták ezt ellenfeleink, s győzelmeiket nem egyszer az íj találati pontosságát és hordképességét lényegesen befolyásoló esőnek, a ködnek köszönhették.

A nyilazásnak tehát harcdöntő jelentősége volt. A harcban segítette a magyar harcost és a lovát jellemző gyorsaság, amelyben a nyugati lovagok nem tudták utolérni. A rajtaütésszerű meglepetés, az ellenféltől való gyors leválás, a fokozott teljesítményt követelő átkarolási művelet mesteri keresztülvitele, a nyergéből visszafordulva nyilazó lovasnak és a gyors, kicsiny keleti lófajtának volt köszönhető.

A nyilazás természetéből és az ellenfél tömör oszlopban való felállásából következett a magyarok széles kiterjedésre való törekvése. Ez biztosította a nyilazás állandóságát, egységeik mozgékonyságát, a tömör vonalakban küzdő ellenfél legyőzését arcban és oldalban, s főként az ellenfél megtévesztését a saját erők helyzete és nagysága felől.

Amikor az első nyilazó rajok az ellenfél közelébe érve az íj használatának beszüntetésére kényszerültek, a térközben jobbra- balra kifordulva gyorsan visszavonulhattak anélkül, hogy a hátrább álló csoportok hadrendjét megzavarták volna. Helyükbe ilyenkor az utóbbiak léptek, ami a nyilazást állandósította.

A magyar harcmódot a támadás jellemezte. Azonban, ha csak lehetett, a legkisebb áldozatot kívánó támadási módot választották. Kerülték a kizárólagos arctámadást, kombinálták azt átkarolással, hátbatámadással, s mindig az utóbbiakon volt a fő súly. Nyugat hadseregeinek – beleértve a bizánciakat is – ezzel szemben éppen az arctámadás volt a fő taktikai elemiik, amely során páncélos lovasaikkal ércfalként igyekeztek ellenfelüket lehengerelni. Erre a nekirohanásra alapozták támadásuk sikerét, s ha ez elmaradt, tehetetlenül áldozatul estek a sokkal leleményesebb, ügyesebb fogásokkal élő magyaroknak.

Ezzel szemben a magyaroknál az arctámadást legtöbbször csak színlelték, és ezt kiegészítette a cseles visszavonulás. Ennek az volt a célja, hogy az ellenség a közelharc elől megfutni látszó magyarok után nyomuljon, és olyan terepszakaszra érjen, ahol már várták őt az oldalban felállított lesek. Ebben a pillanatban megszólaltak a kürtök, jelezve, hogy a döntő összecsapás most kezdődik. A színlelt visszavonulásban lévő és a nyergében visszafelé nyilazó oszlop hirtelen megfordult és az ellenfél felé rontott, akiket ugyanakkor oldalról és hátulról is megtámadtak a rejtekhelyeikről kitörő lesek, hogy pusztító nyílzáport zúdítsanak a meglepett ellenségre. A minden oldalról körülvett ellenfél sorai megbomlottak, s a lovagok menekülésre vették a dolgot. Ekkor repültek ki hüvelyükből a szablyák, kerültek marokba a szekercék, hogy elvégezzék a maguk halálos aratását. A zárt rendjében megbontott és nehéz lovaival gyors futásra nem képes lovasságra, vagy még inkább a gyalogságra a teljes megsemmisülés várt.

Az egy-egy hadjáratban 10-20 ezer főt kitevő magyar könnyűlovasság olyan gyorsan mozgó fegyvernem, amelynek akciórádiusza a bázistól 1000 kilométer. Ez abban az időben az utolérhetetlen gyorsaságon felül azt is jelenti, hogy a magyar haderőnek csaknem minden tagja önellátó. Tehát ellátmányban nincs az ellenséges területre utalva, hiszen füvön, vízen és tüzelő- anyagon kívül legfeljebb csak friss húsra, de erre sem feltétlenül van szüksége. Élelmiszer elrejtésével, vagy elpusztításával ellene tehát nem lehet védekezni, Ő azonban saját biztonságának veszélyeztetése nélkül pusztíthatja el az ellenséges lakosság készleteit. Ez a harcászat kétségtelen a kor legeredményesebb csatadöntő, és ami még fontosabb, az ellenséges területet elpusztító manőverező tényezője volt.

Az oldalamon közreadott történelmi leírás NEM a saját munkám. Szöveget a Keszi Hagyományőrző íjász egyesület weblapjáról vettem át. weblapomon az ő beleegyezésükkel használom fel.

Bölcs Leó bizánci császár „Taktika” című munkája (Földi Pál feldolgozása) alapján írta Berlinger Gábor

Az eredeti szöveget csak részleteiben szeretem volna felhasználni, de mivel a szöveg így teljes, a teljes szöveget átvettem. A Keszi Hagyományőrző íjász egyesület oldalán nagyon sok érdekes, és hasznos információ található. Így az érdeklődő figyelmébe ajánlom.

Az eredeti szöveg Kertai Zalán grafikáit tartalmazza.

v:4.0

Az íjászat kézikönyve

Ajándékba kaptam a könyvet. Először félretette, majd elolvasom.  Egy délután elővettem, és egyhuzamban végig olvastam. Ajánlom mindenkinek, aki most ismerkedik az íjászattal, de ajánlom olyanoknak is akik már régebben gyakorolják az íj feszítést.

Írók :   Horváth Zsolt

            Mátyás – Kulcsár Éva

            Mátyás Szabolcs.

kiadás: 2009

Először kezdem a negatívumokkal, hogy utána dicsérhessem.

• Nekem egy kicsit magyarkodóra sikerült, és talán 100 év múlva nem fogják tudni, hogy a benne szereplő politikus ki is volt, és mit is csinált. (legalább is remélem J)
  

• A másik problémám, hogy említenek benne egy magyar hadvezért ”és itt jegyezném meg, hogy tényleg nem tudtam róla” akiről szinte semmit nem írnak le a könyvben, csak annyit írnak, hogy létezett. Ezt a hiányt megpróbálom pótolni és erre a weblapra feltenni.
  

Ennyit a negatívumokról többet a legnagyobb rosszindulattal sem tudnék írni.

Szóval. A könyv letehetetlen. Csak úgy érdemes elkezdeni, hogy van egy szabad délután illetve a napi programot lemondani. Van benne könyvjelző, de feleselgessen. Úgy sem használja az ember.

A könyv nagyvonalakban leírja az íj történelmét. Nem részletekbe menő, de ad alapot a többi fejezethez.

A következő fejezetben kapunk egy áttekintést, hogy mi is az amit a kezünkben tartunk íjászkodáskor. A fa szerkezetétől a idegig mindent elmagyaráz. Felhasznált anyagokat anyag tulajdonságokat. Bár itt jegyezném meg, hogy már próbáltam keresni az íjak csoportosítását mindenfelé, és mindenhol azt találtam, hogy nagyon sokrétűsége miatt ez nehéz feladat. A könyv vállalkozik rá. Saját elhatározásom, hogy én is megpróbálom, és alapul e könyvet veszem. Szerintem az itt leírt csoportok lefedik az íjakat, de talán lehet még árnyalni rajta. Gondolom ez a könyv terjedelme miatt is van, de hát így szépen elrendezi, és áttekinthető.

Az utolsó fejezetben hasznos tanácsokkal látnak el minket. Az első íj vásárlásának nehézségeitől az ajzáson át az első lövésig. A végén található egy egyszerű, ám kezdéskor hasznos kislexikon.

Összefoglalva csak ennyit: OLVASD EL ÉRDEMES.

A könyv nagyon sok segítséget nyújt. E weblap tovább fejlesztéséhez is felhasználom ötleteit, de egy kicsit próbálom bővíteni. A negatívumoknál említett történelmi személy Bulcsú horka. Kutatok utána, és kutatás közben érdekes dolgokat fedezek fel. Kassai Lajos szerint az íjászat elsajátítása KB 10 év. Ha jól vettem ki szavaik nem csak a lovas, de a talpas íjászatról is beszélt. E könyv állítása szerint az íj használat a magyar vérében van. És érdekes, hogy mind a kettő igaz. Még emlékszem, hogy az első olyan lövés, amikor egyáltalán a táblát eltaláltam milyen gyorsan eljött. Érzem, hogy a tudatos íj használatkor milyen nehéz eltalálni a céltábla közepét, de azt is érzem, hogy amikor a veszőm a cél közepébe fúródik milyen könnyed, szinte öntudatlanul lövök. Mik ezek, ha nem a gének. Félreértés elkerülése véget elmondanám, hogy én nem szeretek magyarkodni, nem az én stílusom, én csak egy érzést írok le, de micsodaérzést. 2009 szeptemberében kezdtem az íjfeszítést, de az óta nem telik el, nap, hogy valami módon ne foglalkoznék az íjászattal, ha másként nem gondolatban.

Egy kicsit elkalandoztam, de valahogy idekívánkozott e könyv végére.

V:4.0

A könyv az eleven gondozásában jelent meg. Nagy Gábor és Szabó Zsolt írták.

A könyv hátlapján Nagy Béla ajánlja a könyvet, de sajnos Bélánk téved. Ezt írta:

“Aki e könyvet a kezébe veszi és elolvassa, pár óta alatt birtokába juthat annak a tudásnak, amelyet az elmúlt 50 év alatt kristályosodott ki.”

És itt a tévedés. Én a könyvet könnyed nyári olvasmánynak vittem magammal nyaralásomra. Tényleg egy délután kiolvastam, de annyi hasznos információ van benne, hogy el kellet újra olvasnom. Második olvasáskor már címkéztem az oldalakat.

Félreértés elkerülése véget, nem egy agyon szerkesztett, agyon informált könyvről van szó. Éppen annyi van benne amennyit a mostani tudásommal be tudok fogadni, és nyelvezete is érthető, egy magamfajta kezdő számára.

A könyvben olvashatunk három reflex íjról (hagyományőrző merev szarvú, olimpiai, vadász reflex). A felépítéssel kezdi, és eljut egészen az ideg készítésig. Hasznos tanácsokat ad a vesző javítására is. Bár mit leír, mindig megtalálható az adott eszköz beállítása, tanácsokkal, és a karbantartással együtt. Hasznos kis könyv egy kezdő, de megmerem kockáztatni, hogy egy haladó számára is.

A könyv elolvasása után gondoltam egy nagyot, és bementem az Elevenbe. A könyvben leírtak alapján kértem információkat, pl. a toll alá használható fóliáról. Megdöbbenésemre a az eladó hölgyek pontosan tudták, hogy miről is beszélek.

http://elevenv.hu/

Könyv címe: Reflex íjak. Az eleven sorozat egyik tagja.

v:4.0